- ἀχάριστος
- ἀχάριστος , ον (s. ἀχαριστέω; Hom. et al.; ApcMos 26; Just.; Tat. 4, 1; Mel., P. 87, 651) ungrateful (so since Hdt. 1, 90; Epict. 2, 23, 5; IG XIV, 2012, 14; UPZ 199, 22 [131 B.C.]; POxyHels 47a, 14 [II A.D.]; Wsd 16:29; Sir 29:16; 4 Macc 9:10; Philo, De Jos. 99; Jos., Ant. 13, 388, Vi. 172) Lk 6:35 (w. πονηρός as Demosth. 131; Lucian, Timon 48, 2; Celsus 6, 53; Jos., Ant. 6, 305); 2 Ti 3:2.—M-M. TW.
Ελληνικά-Αγγλικά παλαιοχριστιανική Λογοτεχνία. 2015.